Egy ősi szimbólum használata

A szvasztika legkorábbi előfordulásai Indiában Harappában, az Indus-Szaraszvatí civilizációból ismeretesek, de szinte mindegyik archaikus kultúrában az idők kezdete óta fellelhető áldásos szimbólum.

Jóllehet a náci propaganda-gépezet az árjatan kapcsán foglalkozott az óind és a tibeti misztikával is, mégis rosszul döntöttek, amikor a sarkára állított szvasztikát választották jelképüknek. Eleinte ugyan hatalomra segítette őket, és segített a körülöttük lévő világ elpusztításában, viszont végül saját pusztulásukat idézte elő.

A lelkileg művelt árjanok (s ez a szó eredeti jelentése, nem pedig rasszt vagy nyelvet jelöl!) korától a hinduk mind a mai napig használják házasságkötések s egyéb ünnepségek áldásosabbá tételére, vagy házaik bejáratának védelmezése céljából.

A szó jelentése jólét (szu = jó, aszti = létezés), gyakran a szent óm szótag után ejtik ki.

Formája a napkorongot idézi a sugarakkal, egyúttal a Nap erejét és mozgását is jelzi. A legősibb napjel. A Nap pedig -valójában és szimbólumként is-, a sötétség eloszlatója, a világosság forrása, az ember létének záloga.
A szvasztika karjai mutathatnak balfelé és jobbfelé. Az ősi írások a jobbos szvasztikát áldásos jelnek, férfias szimbólumnak tekintik, a balos szvasztika viszont feminin és baljós jel.
A jobbos szvasztika az akadályokat elhárító Ganésa jele, míg a balos Káli istennőt személyesíti meg, valamint az éjszakát és a megsemmisülést szimbolizálja.

Így kerülhet ez a jelkép a vaszati harmonizáló eszközei közé akkor, amikor olyan komoly problémák adódnak házunk, vagy kertünk délnyugati részén, amelyeket egyéb eszközökkel nehezen lehet korrigálni. Ilyen például a délnyugati lejtés, főbejárat, nyitottság, rossz helyre került pince.

A délnyugati égtáj a föld elemhez, és egy olyan védikus bolygóhoz kapcsolódik, melynek felborult egyensúlya ill. negatív ereje életünk minden területére rossz hatással van. A család széthullása az utolsó mozzanat, amit például munkanélküliség, szenvedélybetegségek (drogfüggőség, alkoholizmus) előzhetnek meg.

A szvasztika olyan erőteljesen ható jelkép, amellyel ma is lehet élni, de amint a történelem éppen ezzel a szimbólummal kapcsolatban igazolja, visszaélni is.